Kicsit elhúzódik a Szivornya felújítása, de azért az elmúlt hónapokban nagy előrelépéseket tettünk a cél felé, és itt nem csak a Trébics garázsában elfogyasztott sörökre gondolok – bár kétségkívül hiteles, és pontos mércéje a haladásnak, mert böcsületes melósember csak akkor iszik söröt, ha a munka is halad.
Amúgy ezúton indítványozom a feljebbvaló hatalmak előtt, hogy Trébicset avassák a “Beütött fejű terepjárósok védőszentjévé”… népünk jótevője ő, aki a gyogyósokat is jóságos mosollyal szemléli, és mostanában még az Angol betegekre se emeli rá a vállról indíthatót. Persze folyton zsörtölődik, meg az általános üzemzavar-elhárítási tanácsa a benzin-gyufa tengelytől nem nagyon tud elszakadni, ha sört kap, mégis megenyhül a szíve. :)
Szóval az valahogy úgy volt, hogy Június végén átcibáltuk az autót, mert a hatóságok keze fenyegetőleg lengedezett nyakunk felett. Hogy, hogy nem történt egy kellemes nyári napon, hajnali 14 óra körül arra ébredtem, hogy a ház előtt valami nagyon csörömpöl. Kinéztem az ablakon, és látom, hogy lopósautóval nagyon próbálnak valamit matatni. A Szivornya körül. Na mondom, ezt talán mégse kéne, leszaladtam, majd röviden megalkudtam a közterületesekkel, szerényebb összeg fejében (számlára persze) eltekintenek az akciótól. Megértő volt a fiatal rendőr és, a közterületfelügyelő is, kaptam tőlük egy hét haladékot, hogy tüntessem el az autót a helyszínről. Ahogy a mesék is mondják, azzal úgy is lett, szóval a Szivornyát, sörrel megtámogatott kurrupció eredményeképp másnap lelöktük Trebinél a garázsba.
Szó szerint. Kicsit lapos is volt egyik-másik kerék, nem bírtuk megtolni ketten, így hát elővettük Trébics kartács Land Cruiserjét, és szép finoman lökhárítót a lökhárítóhoz pásszítva, letoltuk a garázslejtőn a Szivornyát.
Azon hirtelen neki is rontottunk a feladatnak, lekaptuk a géptetőt, és feldobtuk az autó tetejére. Levettük a légszűrőt, meg a szívósor fedelét, és közben szépen lecsatlakoztattuk az összes gumicsövet, és elektromos vezetéket mindenhonnan, gondosan feliratozva őket kis ragasztós cetlikkel. Mennyivel egyszerűbb a végén összerakni ezeket, ha rá van írva, hogy mi micsodának a vezetéke. :)
Utána kivettük a hűtőt. Nos, a hűtés is megér egy misét, sajnos a vízpumpa elején valami hegesztéssel elbarmolták a gyári nagy viszkós ventillátor csonkját, így az nem is volt rajta, helyette elektromos ventillátorok voltak a hűtő elé beépítve. Hónapokkal később rá is jöttem, hogy melyik kapcsolóval lehet vezérelni azokat… :)
Ráadásul a hűtő is a régi dízelmotorhoz való kissebbik változat volt, gondoltam, hogy nem nagyon lesz elég jövő nyáron a V8-hoz, úgyhogy gyors telefonálással Bencével elboltoltam a dízelhűtőt egy nagy széles benzines radiátorra. Közben fejben már számolgattam az új csöveket, mert ugye azok is egész máshol végződnek, mint a feleolyan széles dízelhűtőnél, szóval azokból is kellett keríteni újakat.
A többi apróság, mint a generátor, a kormányszervó szivattyúja percek alatt lejöttek a motorról, mentek ezek is a csomagtartóba a radiátor mellé. Közben a beszerzendő tételek listája újra bővült egy tétellel, a kormányszervó egyik fémcsöve a tövénél eltört, valószínüleg régóta el is volt már repedve, mert a motor, és a környéke viszonylag száraz, és olajmentes volt, viszont a jobb oldalán, a kormánymű mögött minden tiszta trutymó… olajos kosz mindenhol, persze, az elrepedt csövön szivároghatott a szervóolaj, és jól összemázolt ott mindent. Sebaj, a HÉFAL Kft néhány nap alatt pótolta is az eltört csövet.
Azt hiszem, nagyjából idáig jutottunk az első szeánsz alkalmával, eddíg jól állunk, többet költöttünk sörre, mint alkatrészre, pedig már megvannak a tömítések, fagydugók, meg a többi apróság, ami a motorhoz kell. Folytatása, minkdenki őszinte rémületére, következik. :)
Túl sok információt nem tudtam elsőre az autóról, így felajánlottam, hogy elmegyek, megnézem, mégiscsak több tanácsot lehet így adni, hogy mennyit lehetne kérni az autóért. Első hallásra a szokásos, elmondások szerint a motor rendben van, a kasztni viszont kicsit viseltes. Gondoltam, egy próbát megér – nem mintha meg kívánnám venni, van már kettő, de hátha érdekel valakit – elmegyek, megnézem. Egész kellemes meglepetés ért, a karosszéria nincs is olyan nagyon rossz állapotban, sőt… a kritikus pontokon (első taposólemez, küszöbök, hátsó kereszttartó a csomagtér végén) még gondoskodás nyomai is látszanak, valamikor az összes ilyen problémát kijavították, és azóta ránézésre még nem rontott rá az idő, és a sós víz vasfoga, hogy csámcsogva falja fel.
